poetizum

Mindig eggyel a pillanat mögött
Ne gondolj velem, én nem vagyok örök
Másoknak próbálok másmilyen lenni
Elhiszem, sikerül, de nem igaz semmi

Fáj a lelkemben nézni és hallgatni
Függő vagyok, le se lehet tagadni
Újra és újra nézek és hallgatok
Tudom, nem kéne, de erre gondolok

Szeretni fáj, de nem szeretni is
Korral jár, leszek még bölcsebb is
Hallgass és nézz, hogy bölcsebb legyél
Elsőként kevesebb kaját egyél

Szabályokban élek, és szabályokat írok
Előttem semmi nem lehet titok
Tanácsokat osztok, körbeadom, szét
Használhatatanok, de úgy tűnik, hogy szép

Ha hallgatsz és nézel, megvan az átka
Bölcsességedben a magány királya
Taszíthatsz magadtól mindent és mindenkit
De megvan a tudás, és ott van még a hit

Ha hiszel, higgy, de ne higgy magadban
A bizalom jó, de a szigete lakatlan
Ha fejlődsz, fejlődj, irányítsd magad
Te vagy, és nem a mások az urad

Élj vele vissza, szükség esetén
De a felelősségtudat igen nagy erény
Ha egyik orcádra valaki odacsap
Tartsd oda neki a másik arcodat

Gyakorolj mindennap könyörületet
Gyakorolj bocsátást, szeretetet
Gyakorolj örömöt, hálát, haragot
De azért magadat szigorúan fogd

Hallgatás mellett később beszédet
Gyakorolj, hogy élesben beszélhess
Néha nézz vissza, nézd meg az utadat
Felnőttél, neveld meg a fiadat

Nem vagyok valami mindenható
Tudom, hogy úgy tűnik, szenvedni jó
Később mindennek megvan a böjtje
Előtte gondolkodj inkább, ne közbe

Ha megtörtént, megtörtént, javítsd ki, tiszta
Nem él jól, aki a tegnapban hisz ma
Tarts be pár dolgot, alakíts elveket
Élj és élni hagyj, akkor rossz nem lehet